Furcsa, csapongó írás lesz, már a címet is megforgattam tengelye körül tucatszor (aztán persze mellétrafáltam?). Inkább csak rövid eszmefuttatásnak szánom, és nagy valószínűséggel a spanyol viaszt sem én találom fel a dolgok ilyetén természetének megjelenítésével, rácsodálkozásom azonban minden egyes alkalommal új és őszinte. Ráadásul az elmúlt hetekben és most is az LMP-vel kapcsolatban sokszor volt alkalmam megtapasztalni azt, ami a címben szerepel, és amit az én értelmezésemben alább szeretnék kifejteni.

Ma a cég tulajdonosa, ahol dolgozom, jelezte, hogy kaptunk egy új megbízást egy kis cseh cégtől (CRO-tól monitori szlenggel), akikről még eddig nem is hallottunk. Szerinte biztos azért, mert rendben tartjuk a honlapunkat, szerintem meg biztos a prágai kongresszuson (ahol előadott) figyeltek fel rá. Amúgy is azt érzem, hogy az elmúlt hónapokban a sokirányú lehetőségek, apró részletek kihasználása a veszélyekre történő maximális odafigyelés mellet egyfajta "dimenzió-ugrást" készít elő a cég életében.

Az LMP - amióta figyelem -, folyamatosan így alakul. Millió részből adódik össze, mielőtt megmássza a következő lépcsőfokot. Minden hozzátett gondoloatnak, mozdulatnak jelentősége van, lesz. Akivel tavaly tavasszal egy LMP-klub keretein belül idegenekként leültünk beszélgetni, arról a személyről kiderült idén decemberben, hogy Ő a területi korodinátorom az LMP-ben. Egyik leadóhelyünk tulajdonosára többen hivatkoztak, mikor találkoztunk a gyűjtés során, hogy tanította őket korábban, és hogy az Ő hatására gondolták az LMP-nek adni az ajánlószelvényüket. Vajon mennyi szerepe volt, hány cédulát hozott a vész-szórólapozás? Mennyit a Móricz körtéri szórólapozás? És így tovább...

Ha jó döntéseket hozunk, ha az erőforrásokat optimalizáljuk, ha mindezekre próbálunk koncentráltan és tudatosan törekedni, ha a felmerült lehetőségeket tudásunk legjavának felhasználásával próbáljuk kihasználni (a lehetőség sosem felesleges!), akkor a látszólag eredménytelen apró momentumok is hozzáadnak az egészhez a végén, és ami a legszebb, hogy mostanra mintegy elénk vetül a teljes folyamat, minden egyes részletének jelentősége. Ha jó a kiindulási alap, akkor az egyre magasbb lécek is megugorhatóak, ugyan egyre több munkával, befektetéssel, az újabb és újabb dimenziók tanulófázisaival, de az ágak végül rügyezni kezdenek, és ebben minden egyes esőcseppnek szerepe van.

Nem sikerül jól megfogalmaznom, és ezért elnézést kérek.

Valami olyasmit szeretnék mondani, hogy minden apróság, részlet, amit az általa elképzelt JÓ érdekében tesz az ember, az végül valami újnak a létrehozásában segít, és mintegy megérleli a gyümölcsöt.

Szép estét!