Húúú, hol is kezdjem...
Jó hír:
Érdekes álláspontok:
http://lehetmas.hu/hirek/1270/ajanloszelvenymaffia-helyett-moralis-kauciot
http://www.komment.hu/tartalom/20100222-velemeny-a-valasztasi-csaloknak-bortonben-a-helyuk.html
Véleményem szerint az ajánlószelvények körüli problémák valóban több oldalról közelíthetők meg, mindaz a hercehurca, mely körülöttük zajlik egyfajta leképezése a magyar társadalmat feszítő jogi és morális ellentmondásoknak, megfeneklésnek és kiábrándultságnak. Szerintem nem feltétlenül azért rossz a rendszer, mert ellehetetleníti a kisebb apparátussal rendelkező aspiránsok részvételi lehetőségét a választásokon, még az sem kifogásolható érzésem szerint, hogy nagyobb aktivista bázissal bíró szervezetek a szükséges számú ajánlószelvényeknél többet gyűjtenek össze (hiszen senki sem kényszeríti az állampolgárokat, hogy ne Önként adják oda ajánlószelvényüket bármelyik pártnak (elviekben), az aktivisták pedig önként és ingyen végzik el feladatukat, tehát igazából kevés költséggel a kampány részeként jut el minél több szavazópolgárhoz egy arc, egy személyes kontakt), hanem azért, mert a rendszer a nyilvánvalóan bűncselekményt elkövetők lenyomozhatóságára nem nyújt elegendő biztosítékot. A rendkívül súlyos jogsértések (személyes adatokkal való visszaélés, okirat-hamisítás, megvesztegetés, megfélemlítés) a kopogtatócédula rendszer ellenőrizhetetlensége, nyomonkövethetetlensége folytán következmények nélkül maradnak. A feltört postaládákból eltulajdonított ajánlószelvények kísérő adatlapján állandó lakcím, személyi szám, név szerepel, kiegészítve információkkal a szavazókörről. Jómagam láttam nem is oly régen egy algoritmust használó programot, mely a személyi számunkból pontosan konvertál az adószámunkra, tehát ez az információ is illetéktelenekhez került. Aki eltulajdonított egy teljesen üres kopogtatócédulát, annak feltehetően célja volt, hogy valaki kitöltse, aláírja. Ha esetleg helyettem valaki kitölti és ALÁÍRJA, az bűncselekmény. Ha esetleg jómagam mégis leadok egy utólag igényelt ajánlószelvényt a saját aláírásommal, akkor vajon kiderül-e, hogy két cédulát is adtak le azonos adatokkal? Jó volna tudni.
Bárhogy is, véleményem szerint olyan rendszerre van szükség, mely az elérhető legszélesebb módon egyben őrzi ellenőrizhetőségét is. Nem feltétlenül az LMP által kínált alternatíva lehet a megoldás, egy vita alapját képezheti egyéb javaslatokkal egyetemben. Ami viszont nem történhet meg az az, hogy a visszásságok ellenére sem próbálunk a kialakult helyzeten javítani, módosítani.
Laikusként, nem jogászként gondolom azt, és természetesen bármilyen cáfolatot, érvet, bizonyítást elfogadok ennek ellenében, hogy a törvényeink, rendelkezéseink ellenére túlzottan nagy számban maradnak jogkövetkezmények nélkül a különféle jogsértések. Egyfajta preventív jogi szemléletként tudnám aposztrofálni (nem vagyok jogász, laikusként gondolom), hogy törekedni kell a megalkotott jogszabályok ellenőrizhetőségi szempontból való értékelésére is. Lehet persze, hogy nem jól gondolom.
Vajon az LMP minek köszönheti eddigi sikerét? Mitől volt szimpatikus számomra eleddig és most is? Az újdonságából fakadó előnyökön túlmutatóan egyrészt úgy gondolom, hogy van egy vállalható, szemléletében és gondolkodásmódjában előremutató programja, melyet ötvözni próbál a szervezet alapfeltevéseiből és alapértékeiből fakadó tulajdonságokkal, és talán mindezek vállahatósága következtében szembesülök és szembesülünk mindahányan, hogy dacára az erőforrások szűkösségének, mégis egyre több pozitív visszajelzést kapunk a társadalom részéről.
Alapértékek alatt a tisztességet, nyitottságot és őszinteséget értem. Most feltehetően abba a hibába estem, hogy túlzottan nagy szavakat használtam, pedig érzésem szerint dehogy, illetve abban az értelemben elfogadom a kritikát, ha bárki azt kérdezné, hogy biztos vagyok-e abban, hogy az LMP-re szeretném-e mindezt vetíteni? Jó volna, de inkább azt látom, és lehet, hogy ez fontosabb, hogy a vele szimpatizálók nagy része is ezt várja el saját magától és mindazoktól, akik most az LMP választási sikeréért dolgoznak. Idealizmus vagy sem, valami olyasmit el tudnék képzelni a politika színpadán is, hogy értelmes emberek nyílt és őszinte párbeszédet folytatnak az ország problémáiról, és a választóktól kapott bizalom birtokában olyan, a magyar társadalomra nézve hasznos tevékenységet folytatnak (vitáznak, meghallgatnak, kérdéseket vetnek fel, döntenek), mely önnön maguk számára is kiteljesítő értékű egyben (és itt most nem az anyagi jellegű féktelen gyarapodásra gondolok természetesen).
Én azért adom a nevemet most az LMP-hez, mert szeretném így csinálni a rám osztott feladatokat, munkát. Lehet, hogy nem lesz meg a 750 ajánlószelvény, de mindegyik megszerzése tisztességes úton történik. Nem minden eszközt szentesít a cél. Addig tudom a nevem hozzáadni, amíg ezekre törekszik, és szerencsére egyelőre azt látom, hogy ezekre törekszik. Amíg rajtam múlhat valami, addig erre törekednék magam is.
Lehet, hogy nem lesz meg a parlamenti küszöb, de a már eddig elért eredmények is igazolják, hogy szükség van Magyarországon is nyílt párbeszédre, egymás meghallgatásáráa, nyitottságra és őszinteségre, tisztességre. Amikor visszaolvasom az előző mondatot, eszembe jut, hogy ezeket az értékeket mennyire elkoptattuk, és félő, hogy egyszerűen hiába próbálom a lehető legvilágosabban, legegyenesebben leírva őket azt sugallni, hogy lehet ebben még hinni, már ezt nem tudom elérni. Szeretném azt hinni, hogy esetleg még el tudjuk hinni valakiknek, hogy lehet így csinálni a dolgokat (az élet bármely területén).
Ha nem lesz meg a küszöb, az számomra ugyanazt jelentené, mintha meg lenne: folytatni kell a munkát ezzel a szemlélettel. Még az sem számít olyan sokat, hogy mérföldkőként tekintünk a választásokra. Ha így csináljuk tovább, úgyis egyre többen leszünk.
Szép estét!
